A Bakonyban túrázva sok szép helyet lát az ember, de a Római-fürdő kicsit kilóg a sorból. Ide a Kék-túra vezetett el minket is, és már messziről hallottuk, hogy közeledünk valami különlegeshez. A Cuha-patak hangja egyre erősödött, aztán egyszer csak ott álltunk a szurdok szélén, szemben a vízeséssel.

Amit ott, együtt átéltünk

A Római-fürdő nem klasszikus „fürdő”, inkább egy vadregényes, sziklás szurdok, ahol a patak több lépcsőben zúdul lefelé. A név csalóka, de a látvány mindenért kárpótol. Ahogy leértünk a völgybe, a fák összezártak fölöttünk, a levegő hűvösebb lett, és teljesen más hangulata volt az egésznek, mint a fennsíkokon.

Túrázóként külön élmény volt, hogy itt nem csak nézelődni lehet: köveken lépkedtünk, hidakon keltünk át, figyeltük egymást, ki merre lép. A víz morajlása elnyomott minden mást, beszélgetni alig kellett – a hely magáért beszélt.

Megálltunk egy kicsit a vízesésnél. Néztük, ahogy a patak utat vág magának a sziklába, és közben arra gondoltunk, milyen jó, hogy a Kék-túra ilyen helyekre is elvisz. Nem csak kilométereket gyűjt az ember, hanem élményeket.

Miért maradt emlékezetes a Római-fürdő?

Talán azért, mert itt a Bakony egy vadabb arcát mutatja. Nincs nagy kilátás, nincs panorámafotó – helyette szűk völgy, víz, szikla és erdő. A Római-fürdőnél nem sietni jó, hanem megállni, hallgatni, figyelni.

A Kék-túra ezen a ponton kicsit próbára is tesz: csúszós kövek, gyökerek, lépcsők, de pont ettől lesz emlékezetes. Ez nem csak egy látnivaló volt számunkra, hanem egy igazi, közös túrás élmény.

Túránk egyik biztos megállója

Ha újra erre járnánk, biztosan megint megállnánk itt. Leülnénk a patak mellé, ennénk pár falatot, és hagynánk, hogy a víz hangja vigye tovább a gondolatokat – mielőtt visszatérünk a jelzésre, és folytatjuk az utunkat.