Kék-túrázás közben jutottunk el Tésre, és őszintén szólva nem terveztünk hosszú megállót. Aztán ott találtuk magunkat a szélmalmoknál, és végül mégis lelassultunk. Ezek a régi építmények a bakonyi fennsíkon nem harsány látványosságok, inkább olyan helyek, ahol jó egy kicsit megállni, körbenézni, és hagyni, hogy átjárjon a táj hangulata.

Amit ott, együtt átéltünk

Tés a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése, és ezt túrázóként rögtön megéreztük. Fent mindig jár a levegő, és nem nehéz elképzelni, miért pont itt épültek szélmalmok. Valaha négy is működött, ma kettő maradt fenn – de ez a kettő bőven elég ahhoz, hogy képet kapjunk arról, milyen lehetett itt az élet régen.

Ahogy odaértünk, az tetszett meg igazán, hogy a malmok nem különálló látványosságként állnak, hanem szinte belesimulnak a faluba. Házak, kertek, csend – és a végében ott a Helt-féle és az Ozi-féle szélmalom. Nem kirakatdarabok, hanem valódi, egykor dolgozó épületek.

A régebbi, kőből épült Helt-malom különösen erős benyomást tett ránk. Masszív, hatlapátos szerkezete jól mutatja, milyen komoly tudás és munka volt ezekben a malmokban. A fiatalabb, kisebb Ozi-malom pedig szépen kiegészíti a képet: együtt mesélik el, hogyan őröltek itt gabonát még nem is olyan régen.

Bent a fa szerkezetek, a malomkövek és a szűk terek mind azt éreztették velünk, hogy ezek a helyek nem turistáknak készültek, hanem a mindennapi élet részei voltak.

Miért volt jó megállni itt a Kék-túra közben?

Egy hosszabb gyaloglás során ritka az olyan pont, ahol mindenki egyszerre hallgat el – de itt ez történt. A szél, a nyitott fennsík, a régi malmok együtt olyan nyugalmat adtak, amit nem terveztünk, mégis jól esett.

A tési szélmalmok számunkra nem „kipipálandó” látnivalók lettek, hanem egy közös emlék a túrán. Egy hely, ahol nem a kilométerek számítottak, hanem az, hogy ott voltunk, együtt, és egy kicsit visszaléptünk az időben.